A Nagy Alma, avagy West Side Story ezres fordulatszámon

Rengeteg izgalmas, felfedezésre váró úticél van széles e világban, a nagy dilemmára pedig nincs abszolút érvényes válasz: olyan helyre utazzunk, ahol még nem jártunk, vagy inkább menjünk vissza oda, ahol rabul ejtett minket a látvány, a hangulat, barátokra tettünk szert?

Alapok

A bennem élő világjáró annyira hevesen az előbbire szavaz, hogy néha elgondolkozom, vajon az újdonságok hajszolása mennyiben a modern környezet által generált jelenség, és mennyiben a sajtkukacok a fenekemben tehetnek róla... (Végül megállapítom, hogy a felfedezés a munkám része, így tudok tartalmat szolgáltatni olvasóimnak.) Amikor 2015 nyarán először New Yorkban jártam, teljesen levett a lábamról a város, még a hibáival együtt is bekerült a kedvenceim közé, de sosem szerepelt távlati céljaim között, hogy visszatérjek, aztán egy magánéleti változásnak köszönhetően az elmúlt fél évben kétszer is belevethettem magam a sosem alvó (megsúgom, igenis alszik) metropolisz forgatagába. És rácáfolva a prekoncepciómra, harmadik ott tartózkodásomra se lett kevésbé izgalmas a világ talán legikonikusabb városa. Meg vagyok győződve róla, hogy legyenek akár negatív előítéleteink vagy túlzottan pozitív várakozásaink NYC-vel kapcsolatban, egyszer mindenkinek látnia kell a világ olvasztótégelyét, érezni a vibrálást, és belekóstolni (szó szerint is) az amerikai életérzésbe.



Vigyázat, addiktív (míg az életérzés személyiségtől függően, addig a Magnolia pékség banánpudingja nem válogat, szedi áldozatait)!


Klisék

Filmekből, sorozatokból ismerőssé vált helyszínek kelnek életre, tipikus turistás dolgokat csinálni pedig nem sablonos és kerülendő, épp ellenkezőleg (kivéve a hop on hop off buszok, a séta ezer előnyéről kicsit később bővebben). Erre a legjobb példa, ha ráveszel egy tősgyökeres new yorkit, sétáljon át veled a Brooklyn Bridge-n, amit amúgy sose tenne, hogy ő is veled együtt sóhajt nagyokat a híd gigantikus méretei láttán, veszik el a temérdek acélkábel megbabonázó mintájában, és nem érti, miért nem tette ezt eddig? Vagy állni a Time’s Squaren és kapkodni a fejed a neon-áradatban, soha-sehol ennyi óriáskivetitőt egy helyen nem fogsz találni. Ki ne hallott volna a Central Parkról? Vegyülj el a helyiek között, és kocogj, sétálj, piknikezz a rétek egyikén velük a város zöld tüdejében, hajókázz a tavon, etess mókusokat - elfogult vagyok, szerintem ez a város legkirályabb helye, megunhatatlan, feltölt energiával, és nagyon emberközeli, különösen a sok felhőkarcoló után. Szintén kihagyhatatlan a hiperelegáns 5th Ave, a Rockefeller Center meg a szecesszió szerelmeseinek kötelező, a Top of the Rock kilátóteraszról pedig elénk tárul a város kockás füzete: tökéletes párhuzamossággal megépített sugárutak, rájuk merőleges számozott utcák, mindenhol égbe meredő felhőkarcolókkal színesítve.


Kultúra

Európai öntudattal megáldott lányként hajlamos voltam azt hinni, Amerikában aztán nincsen magas művészet, de ez New Yorkra a leghatározottabban téves elgondolás, igazi világvárosként olyan impozáns múzeum felhozatallal vár, hogy csak kapkodjuk a fejünket, aztán már csak győzzük végignézni őket. Az abszolút győztes a Metropolitan múzeum, az Ötödik sugárúton elterülő neoklasszicista (értsd: majdnem mint a budapesti Szépművészeti) hodály mindent összegyűjtött, amiről azt tartjuk, értéke van, jelentőséggel bír...

Semmiképp ne hagyjuk ki a kiemelkedő egyiptomi gyűjtemény, az impresszionista festőket, a tibeti kultúrába bepillantást engedő tárlat meg igazi csemege. Az európai modern nagyágyúkért keressük fel a MoMát vagy a Guggenheimet, ez utóbbi épülete olyan extravagáns, hogy csupán ebből a célból is megér egy kitérőt. A teljesen autentikusat keresőknek ajánlanám a Whitney Museum of American Art-ot vagy a Museum of the City of New York-ot, egészen délen a Cityben az indiánok múzeumot, vagy 9/11 múzeumot. A Jóbarátokból elhíresült SoHo környék számtalan galériával kecsegtet, meg egy hipsterebb, de bájos atmoszférával. (A cikk írójának Chelsea mellett ez a környék áll a legközelebb a szívéhez.) Keressük fel Amerika ötödik legrégibb egyetemét, a Columbiát, Harlem és Upper West side határán, csatlakozzunk be egy ingyenes, diákok által vezetett túrára, történelem+impresszív környezet. Mára a Broadway is fogalom lett, a szórakoztatás magasabb szintje, megtalálhatjuk itt a hagyományos európai színházhoz közelebb álló színpadi műveket, de musicalek, puppet-showk (mint a Szezám utca báb figurái), akrobatikusabb darabok is akadnak bőven - mi szem szájnak ingere, és bár húzósak a jegyárak, különösen a jobb rálátást biztosító orchestra helyekre, akinek belefér, semmiképp ne hagyja ki. Aki otthonosan mozog az opera világában, tudhatja, hogy a Metropolitan Opera House az egyik legrangosabb a világon, modern épülete varázslatot (meg két hatalmas Chagall-t) rejt, tökéletes akusztika kombinálódik hightech színpad technikával- rácáfolva a barbár amerikai sztereotípiákra.


Költségek

Nincs mit magyarázni a bizonyítványon, New York magyar (különösen diák) pénztárcához mérten drága. De temérdek mód van a kiadások visszavágására: a múzeumok többsége bizonyos nap bizonyos időszakában ingyenes, sok helyen lehet igénybe venni diákkedvezményt, többek között a Metropolitan Operában, így ülhettem 37,5 dollárért egy 150 dolláros helyen... Aki a Broadwayre vágyik, nézzen be az egyik TKTS irodába, aznapi előadásokra lehet 40-60% kedvezménnyel jegyet kapni, meg próbálja meg a lotteryt, van hogy a szerencsés nyertes potom 10 dollárért jut jegyhez. A legjobb dolgok meg (majdnem mindig) ingyen vannak: pattanjunk fel a Staten Island Ferry-re, ami ugyan nem áll meg a hölgyemény szigetén, de értékelhető távolságból csodálhatjuk meg a Szabadság szobrot, és elképzelhetjük, milyen lehetett 100 évvel ezelőtt megérkezni Európából egy tömött hajó fedélzetén.



A sok kicsi sokra megy spórolás alapon lehetőleg minél többet sétáljunk - egyfelől a metrójegy elég drága (arról nem is beszélve, hogy a metró még a budapestinél is rosszabb állapotban van), másodsorban, a hatalmas amerikai ételadagok lemozgását is megkísérelhetjük vele, de a legnyomósabb érv a lábbusz mellett, hogy így lehet igazán megismerni a várost, a hangulatát magunkba szívni. New York (ha szabad így fogalmazni) épületpornó annak, aki rajong az építészetért, elegáns homlokzatú, századfordulós lakóépületek, csupadísz lobbival, ahova menet közben bekukkanthatunk, apró, kétszintes, tűzlépcsős sorházak - ezeket mind elmulasztjuk, ha a metrót választjuk. Sétáljunk a város felett a High Line-on; ezt a már nem használt vasúti nyomvonalat trendi passzázzsá alakították, kertekkel, napozószékekkel, streetfoodosokkal.

Sok város egyedi és utánozhatatlan, ez hatványozottan igaz a Nagy Almára, a sok apró, színes negyedből kaleidoszkópszerűen kialakuló egész eklektikus és egységes, akármilyen meglepő is ez a kettősség, ahol nincs olyan elvárás (a homokos-pálmafás tengerparton kívül), amit ne tudna teljesíteni a város.


Szerző: Lakosa Alina
A cikk nyomtatott változatban is megjelent 2018-ban a Szinapszis XIV. évfolyamának 6. számában.

Copyright 2016 SZINAPSZIS | Designed by Veethemes.com