Óda a milánói dómhoz

Nincs sok időd, de vágysz a szépségre meg egy kis olaszos életérzésre? Milánó, hála a pénztárcabarát repjegyeknek, közelebb van, mint gondolnánk, akár egy nap alatt megnézhetők a fontosabb látnivalók. Ez persze nem azt jelenti, hogy a divat fővárosa ne tartogatna sokkal, de sokkal több ínyencséget (kulináris és kulturális értelemben is).

Ebben szeretnék nektek segíteni, megmutatni, milyen tökéletes desztináció is Milánó, és hogy nem kell sok pénz az utazáshoz, csak a Wizz Air és Ryanair oldalak gyakori böngészése, egy retúrjegyet akár 8000 forintért is bezsebelhetünk. Ha a költségcsökkentés a cél, vagy szeretnénk kicsit lemozogni a mennyeinél is finomabb olasz fagyikból összejött kalóriákat, sétáljunk mindenhova. Nagy távok nincsenek, az utcák ellenben mintha kifutók volnának, egymást érik a szebbnél szebb, tökéletesen karbantartott bérpaloták, ha építésznek tanulnék, ez lenne a Mekkám, zarándokhelyem. 


A Piazza Mercanti a régi Milánó központi tere volt fejedelmek városi palotáival és a közkúttal, most egy apró kis utcán tudjuk megközelíteni, itt mintha megállt volna az idő, üljünk le a kút tövébe és csak szívjuk magunkba a hangulatot. Milánó Lomardia fővárosa, Róma után a legnépesebb olasz város, már a reneszánsz idején gazdag kereskedelmi központtá nőtte ki magát, az EU-ban GDP vonatkozásában a harmadik leggazdagabb város, a dél-olasz elmaradottsággal tökéletes a kontraszt. A történelem vihara őt sem kímélte, miután megszűnt önálló hercegség lenni, hol a spanyolok, hol a franciák kaparintották meg, majd beolvadt az Osztrák-Magyar Monarchiába, függetlenségi mozgalmak színtere volt, innen indult Róma fele Mussolini a feketeingeseivel, majd itt lógott kötélen a társaival. Itt aztán hatványozottan igaz a mondás, ha a falak beszélni tudnának...

A reneszánsz emberek életigenlése, művészetpártolása rányomta bélyegét a városképre: a Sforzák kastélya a város közepén terül el, ami egyszerre masszív, bevehetetlen erőd és kifinomult lakókörnyezet, benne tematikus múzeumok, és itt pihen Michelangelo utolsó, befejezetlen Piétája is. Nagy, kellemes park veszi körül, tavakkal, diadalívvel, tökéletes hely egy piknikre, reggeli kocogásra. Kukkantsunk be az Ambrosiana palotába, ami egyike a világ első nyilvános könyvtárainak, hatalmas kollekciót őriznek itt reneszánsz klasszikusokból, Raffaello, Tiziano és Leonardo munkáiban gyönyörködhetünk. Ha már a polihisztor Da Vinci szóba került! Amit semmiképp sem szabad kihagyni, az a mester Utolsó vacsora című freskója, a bájos kis Santa Maria della Grazie templom melletti refektóriumában található mesterműre körülbelül 2 hónappal előre kell időpontot foglalni (érdemes tehát jó korán elkezdeni tervezgetni), és 15 perc engedélyezett benn, hogy átadjuk magunkat az alkotásnak. Ajánlom mindenkinek, hogy olvasson utána művészeti könyvekben a szimbolikának, mit gondolnak az okosak, hogyan is kell értelmezni a képet. 



Egy művészeti kort ugorva vissza az időben, csodáljuk meg Milánó legemblematikusabb alkotását, a világ legnagyobb gótikus katedrálisát, a dómot, amely vakító fehérségével és hatalmas méretével uralja a Dóm teret, ahol, érzékenyebbek készüljenek fel, mindent ellepnek a galambok. A milánói kirándulásom nem csak szó szerinti tetőpontja volt, amikor a dóm tetején sétálgattunk, a középső és a legfelső szint látogatható. Most kicsit bajban vagyok, nem szeretnék ömlengősen írni a megkapó-letaglózó szépségéről, de a végeláthatatlan indamintás árkádok, kikukkantók, tornyocskák, csavart  cukorsüvegre emlékeztető kupolácskák mesébe illőek. A dóm építése több, mint 500 évig tartott, bár a részletgazdagságát figyelembe véve még ez is kevésnek tűnik. Talán legideálisabb naplemente előtt megmászni a 150-nél is több lépcsőfokot, majd nézni, hogy vált fehérből narancssárgára a márvány a lenyugvó nap sugaraiban.

A Duomo után térjünk be Európa legelegánsabb passzázsába, a Galleria Vittorio Emanule II-be, hogy leessen az állunk. A kor divatos megoldása volt az ívelt vas tartószerkezet üvegtetővel fedve, az így kialakított üzletsorok egy oktogonban futnak össze, minden csupa arany, mozaik (keressük meg a kupola alatti területen a bikát ábrázoló mozaikot, és lépjünk rá a heréjére, állítólag szerencsét hoz) dizájner üzlet, étterem és fagyizó. Ha a Dóm térről indulunk, áthaladunk a passzázson, a Scalához érünk, ami a világ legmagasabban jegyzett operaháza – ezért is lepődhetünk meg pöttöm méretén. Vannak előadások, amikre már 5 euróért tudunk jegyet váltani a kakasülőre, így akinek ilyen irányú vágyai vannak, készüljön fel a jegypénztár előtt hatalmas tumultusra és olaszosan kiabáló, hadakozó helyiekre.


Miután telítődtünk az ember alkotta szépséggel, vegyük észak fele az irányt. Mindössze egy óra vonattal Como kisvárosa, ami a comói tó kapuja, megfelelő kiindulás a környék felfedezésére. A Lago di Como egy a sok Alpok lábánál található gleccsertó közül; hosszúkás, keskeny tavak hatalmas hegyek ölelésében. Ha szorít az idő és egy napunk van, egy hop-on hop-off hajóra üljünk fel (Comóban a 4-es peronról indul), és élvezzük a ringatózást, a friss levegőt, mindenekelőtt pedig a látványt – nem véletlen, hogy George Clooneynak is van egy villája a tó partján. A hop-on hop-off hajójeggyel kiszállhatunk akármelyik kisvárosban, sétálgathatunk, majd egy következő hajóra visszaszállunk. Ahol mindenképp érdemes megszakítani a túrát, az Torno, álmos, pöttöm falu színes házakkal, romantikus, zegzugos utcácskákkal. Ha hosszabb időre megyünk, érdemes biciklit bérelni, és túrákat tervezni a hegyekbe, pazar a kilátás az ormokról, de kevésbé sportosabbak mehetnek busszal is.

Bár Milánó itthon nem örvend akkora hírnévnek, mint Velence, Róma vagy Firenze, világhírű látnivalókból nincs hiány, a klasszikus európai városokat preferáló turistáknak kívánni sem lehetne tökéletesebb desztinációt.



Szerző: Alina Lakosa
A cikk nyomtatott változatban is megjelent 2017-ben a Szinapszis XIV. évfolyamának 4. számában.

Copyright 2016 SZINAPSZIS | Designed by Veethemes.com