Dzsungel, avagy Harry Potter Bolíviában

A stigmatizálás nem szép dolog, de a humoros alcímet félretéve ki az, aki végig tud úgy nézni egy Daniel Radcliffe filmet, hogy teljesen el tud vonatkoztatni a tehetséges varázslótanonc karakterétől? Olyan érzés, mint amikor Rowan Atkinsont meglátjuk egy nem Mr. Bean szerepben, vagy Peter Falkot nem a rongyos ballonkabátos Columbo hadnagyúrként nézzük... 

Térjünk vissza Harryre: mióta legyőzte Voldemort nagyurat (2011), kevésbé nagy népszerűségnek örvend a fiatal színész alakítások terén, bár néhány érdekes témájú filmben láthattuk szerepelni az elmúlt pár évben, ilyenek például: A fekete ruhás nő, Szarvak vagy a meglehetősen bizarr Az ember, aki mindent tudott. Ha ezek az alkotások nem is annyira rosszak, valljuk be, azért Radcliffe egyikben sem alakított hatalmasat. Néhány hete viszont látótérbe került új filmje, mely a Dzsungel címet kapta, és egy rettentő izgalmas, valós történetet dolgoz fel. Van egy olyan érzésem, hogy talán most kezd beérni ez a fiú, mint színész (és ezt nem a hónapos szakáll miatt mondom, melyet a vásznon visel).


Térjünk át a történetre: az 1980-as években járunk, megismerjük Yossi Ghinsberg (Daniel Radcliffe) 22 éves fiatal izraeli srácot, aki lázadó módon, szülei akarata ellenére nem az orvosi vagy a jogi egyetemre pályázik érettségi után, hanem a civilizációtól mentes természet és kalandok után vágyik. Ennek megfelelően Bolíviába utazik, ahol megismerkedik a szintén világjáró svájci tanárral, Marcus Stammel (Joel Jackson), majd Marcus menő amerikai természetfotós barátjával, Kevin Gale-el (Alex Russel). A három fiú hamar összehaverkodik és együtt élvezik La Paz nyüzsgését. Rövidesen egy osztrák geológus és utazó, Karl Ruprechter (Thomas Kretschmann) felfigyel a turista kinézetű Yossira, és szóba elegyedik vele. Mesél egy teljesen ismeretlen és érintetlen, civilizációtól elzárt indián törzsről, mely bent él az Amazóniai őserdő mélyén, majd egy pár napos felfedezőtúrára invitálja a három fiatalt, felajánlkozva vezetőjükként. Yossi, Marcus és Kevin motivációtól túlcsordulva vág bele a felajánlott kalandba.

Eleinte minden rendben megy, de a túra során jönnek csak rá a fiatalok, hogy mire is vállalkoztak: a kőkemény anyatermészet nem válogat, és a leggyengébbek elhullanak. Az őserdő “lágy” ölében kezdenek rájönni, hogy lehet, hogy Karl nem is az, akinek eddig gondolták. A könyörtelen viszonyok a hármuk barátságát is próbára teszik. A felfedezőtúra egy túlélőtúrába csap át.

Az eseménydús film nem egy ‘tippek és trükkök túrázóknak a Pilisben’ jellegű feeling. Spoilerek nélkül, de gangraena humida és akut pszichotikus állapotok rajongóinak is tetszeni fog ez az alkotás, mikrobiológia szigorlatot végzettek szintén előnyben.

Objektívebb szemszögből: a színészi gárda nagyon jól lett megválasztva, csodás természetfelvételekben gyönyörködhetünk, humoros jelenetekből is találhatunk kedvünkre valót, de pár perc múlva ne döbbenjünk meg, ha a tenyerünk verejtékezni kezd az izgalomtól, vagy elszorul a torkunk, esetleg a hányinger kerülget minket egy másik jelenetnél.

Dióhéjban: gyönyörű, kalandos, izgalmas, élethű. 

Ha egy negatívumot kell kiemelnem a produkcióból, akkor azt mondanám, hogy úgy éreztem, az eleje nagyon gyorsan lezajlik, kevés idő maradt a karakterek bemutatására, túl gyorsan és egyértelműen követik egymást az események, míg a dzsungelbe nem érnek. Tehát a bevezetés arányossága a film hosszához képest nem a legideálisabb.


Gondolom azzal nem lövök le nagy dolgot, hogy az igaz történeteken alapuló filmek végén mindig van referencia a valós személyekre, további sorsukra (kivéve a gagyi horrorfilmek, amiknek az elején azzal ijesztgetik az embereket, hogy valós alapokon nyugszik…). Nos, itt nagyon jól eltalálták ennek a történetnek a lezárását és a személyek előtti tisztelgést, kíváncsian vártam, hogy tudjak meg kicsit többet a történet valós személyeiről.

Ennek megfelelően hadd írjak pár szót Yossi Ghinsbergről, kinek könyvéből adaptálták eme remekművet:

Yossi Ghinsberg 1959-ben született Tel Avivban, holokauszttúlélő szülők gyermekeként. 18 éves korától három évig szolgált az izraeli katonaságban. Ezután alkalmi munkákból pénzt gyűjtött, hogy beutazhassa a világot. Megjárta Afrikát, Dél-Amerikát, dolgozott Alaszkán, Norvégiában is. Bolíviai
kalandja után egyetemet végzett, majd több könyvében is leírta a történteket, mely sok millió példányban kelt el, és 15 különböző nyelvre lett lefordítva.

Az elmúlt időszakban több, közösségi médiával kapcsolatos startup vállalkozások, applikációk alapítója (pl: Blinq). Rendszeresen tart motiváló, inspiráló előadásokat a világ minden táján a dzsungelben szerzett tapasztalatairól (pl: TEDx). Tíz évre a bolíviai története után visszatért a dzsungelbe, ahol segítségével egy amerikai bank 1, 25 millió dolláros támogatásból napelemmel működő eco-házikókat építtetett, és még évekig ott élt, és segítette, tanította az őslakosokat a terület védelmére. Háromszor házasodott, és négy gyermek édesapja, jelenleg családjával él Izraelben, Ausztráliában és az Egyesült Államokban.

Szerző: Wittmann Dávid
A cikk nyomtatott változatban is megjelent 2017-ben a Szinapszis XIV. évfolyamának 3. számában.

Copyright 2016 SZINAPSZIS | Designed by Veethemes.com