Mars: egy új otthon reménye

Szeretsz távol lenni az otthonodtól? Boldogan vagy összezárva idegenekkel, hogy később ők legyenek a családtagjaid? Szívesen dolgozol a kamerának? Hajlandó vagy sokrétű protokollt megtanulni, és egyéb irányú kiképzéseken részt venni? Szeretnél csinálni egy szénsavhóangyalt? Akkor lehet neked való a Mars-expedíció.

A Mars most nagyon „forró téma”, egy magáncég szinte pofátlan módon több állami űrkutató központot előzött be a rakétatesztekkel. E kőzetbolygó attól olyan barátságos, hogy közel van (alig több, mint 225 millió kilométer, mit panaszkodsz), van rajta jég, egy nap ott 25 óra (de egy év 687 nap) és amikor közelebb van a naphoz, a jég elolvad. Ráadásul a mérleg is kevesebbet mutat a kisebb gravitációs vonzásának köszönhetően, s miközben feleakkora, mint bolygónk, a Naprendszer legmagasabb hegyével büszkélkedhet – 27 km! (ugye, ha nincs mi lehúzzon...).

Vörös színét a vas-oxidnak köszönheti, és ősibb, mint a Föld – éppen ezért szeretnénk azt hinni, hogy a felszín alatti vulkáni kürtőkben életre van lehetőség. A vulkánok már rég kihűltek, így részben ezért, részben a naptávolság miatt van -90 Celsius fok, de megfelelő helyen és időben könnyen lebarnulhatsz a maximális 20 fokban. Vagy belehalsz a sugárzásba és a hőingadozásokba. És az élettel összeegyeztethetetlenül alacsony légnyomásba. Meg persze a 0,4%-os oxigénmennyiség sem túl vonzó. A többi szén-dioxid, nitrogén és nemesgáz, s bár van légköre, nincs magnetoszférája, ami megszűrné a Nap- és a kozmikus sugárzást. És ne feledjük el a mikrogravitációt, ami már rövid távon kardiovaszkuláris és csontbetegségeket okoz.



Persze csak mert emberként nem lennénk képesek megfelelő öltözet nélkül egy másodpercet is a Marson tölteni, a cyanobacteriumok eddig túlélték a Földön előállított mesterséges, extrém környezetet. Lényeg, hogyha találunk is valamit a Marson, az nem nagyon fog rád kacsintani.

Tudom, mindez pesszimistán hangzik, főként, hogy a hatvanas évek óta ígérgetnek Mars-expedíciókat, de emberek, 10 évvel ezelőtt az újrahasznosítható rakéta és a hordozható 3D nyomtató is lehetetlennek tűnt. Több felfedezőút is be van táblázva a következő néhány évre, van köztük retúr, illetve „letelepedő” program is. Igen, van olyan cég, amely várja a civil jelentkezőket az útra, persze szépen leszűrik majd őket, miután befizettek egy kisebb összeget (38 USD). Utána jön egy hét éves kiképzés, s mivel 2022-ben akarnak indulni, az első csoporté elvileg már elindult, de folyamatosan várják az új jelentkezőket.

Mielőtt sutba vágnád a diplomádat, és a lehető legmesszebb próbálnál elmenekülni a következő vizsgaidőszaktól, gondold át a dolgot. Nincs zuhany, és minden YouTube videót 44 perces késéssel nézhetsz majd csak meg. Na meg mibe temetnek majd, „földbe” vagy „marsba”, és igen, ezek a szóviccek napi szinten jönni fognak utastársaidtól (a többi „marslakótól” – esküszöm ez volt az utolsó).



A retúr programokra az állami intézeteknél képeznek asztronautákat, egy ilyen út körülbelül két és fél évet jelent a kilövés napjától számolva (oda-vissza út + bolygón töltött idő). Egyelőre úgy tűnik 6-9 hónap lesz az odaút, ami rendkívül gyorsnak számít – az Apollo program rakétáival 6 év lenne csak oda. Ezalatt akár el is végezhetsz egy tanévet a Földön. S bár vannak rá adatok, hogy mi történik velünk az űrben (pár hónapja jött haza az első ember, aki 400 napnál is többet töltött fent), ilyen hosszú oda-vissza útra még nem küldtünk senkit. Lehet, hogy a Mars gravitációs mezeje segíthetne is landolás után. Fent az űrben ugyanis olyan egyszerű dolgokhoz nincs gravitációs vonzás, mint a WC-n ülés, hajmosás, alvás, szex, szülés vagy nyirokkeringés. Sajnos a Mars gravitációs mezeje jóval gyengébb – körülbelül fele a Földének, a sugárzás viszont többszöröse, így mire hazaindul a társaság, komoly károkat szenved mind fizikai, mind lelki egészségük. S bár évről-évre egyre jobb ötletekkel állnak elő a szakértők, mint például a vulkáni kürtők felhasználása lakhelyként (védene a sugárzástól, ha a hidegtől nem is), továbbra is rengeteg a megválaszolandó kérdés. Aki látta mondjuk az Acélembert vagy egyéb sci-fit, az ismeri a terraformálást. Nos ez is egy terv, de semmi kézzelfoghatónk nincs.

Mindennek ellenére nagyon úgy tűnik, hogy mi már a Marson is nyugdíjba vonulhatunk.

Az első retúr program, amiben még én is bízok, 2025-ben várható. Ezen kívül rengeteg évszám röpköd, mindenki döntse el, melyik hihető számára.

Ne felejtsük el, hogy amikor Mars-expedícióról van szó, a két holdját is beleszámítjuk: Phoboszt (Iszonyat) és Deimoszt (Terror) – gondolom akkortájt amikor elnevezték őket, még nem tudták, hogy arrafele lesz a második otthonunk. Az előbbi hold egyébként olyan pályán halad, hogy egy nap belecsapódik majd a Marsba, szóval rászolgált a nevére. Szerencsére ehhez évmilliók kellenek, úgyhogy nyugodtan fektessünk be, ha lesz rá lehetőségünk.


Szöveg: Zajkás Petra
A cikk nyomtatott változatban is megjelent 2017-ben a Szinapszis XIV. évfolyamának 2. számában.

Copyright 2016 SZINAPSZIS | Designed by Veethemes.com