A fegyvertelen katona: egy hős felcser története

Amikor először megláttam A fegyvertelen katona bemutatóját, megfogadtam magamban, hogy ezt nem hagyom ki semmiképpen sem, meg kell néznem. Ugyanis a méltán híres (vagy inkább botrányairól hírhedt?) Mel Gibson nem arról ismert, hogy piacra dobna minden évben egy hollywoodi produkciót. Egy botcsinálta katonaorvos szerepében a jelenleg igen felkapott poszt-Peter Parker Andrew Garfield? Vince Vaughn végre elvállalt egy nem vígjáték szerepet? Nem is beszélve a szintén szerepet kapó Hugo Weavingről, alias Smith ügynökről a Mátrixból vagy Elrondról a Gyűrűk Urából, hogy csak a fontosabb szereplőket említsem.

Konklúzió: egyértelmű jegyvétel.

Gibson színészi alakításainak száma jóval gazdagabb, mint az általa készített filmek száma. Színészileg számomra soha nem volt annyira meggyőző, annál inkább, amikor rendez. Mindig képes olyan témakörökbe belenyúlni, melyek nem többször emésztettek, (amibe manapság sok rendező beleszalad). Számomra például az Apocalypto és a Passió mindenképpen emlékezetes pontjai a filmiparnak. Műveit jellemzi a hihetetlenül naturalisztikus megjelenítés, ugyanakkor a téma komolysága mellett nem mellőzi a humort sem, úgyhogy van idő mosolyognunk is a feszültebb jelenetek között. Szintén tetszetős, hogy a CGI-effekteket próbálja a lehető legminimálisabbra szorítani, inkább más módszereket használ a részletek realizálására. Szóval nem lesz spártai 300 érzésünk a moziban, az biztos.



De térjünk inkább a lényegre:

Főhősünk, Desmond Doss (Andrew Garfield) fiatalságát követhetjük nyomon egészen kisiskolás korától addig, amíg 75 katonatársa életét egyedül meg nem menti egy II. világháborús ütközetben. Desmond édesapja, Tom Doss (Hugo Weaving) nyugalmazott I. világháborús amcsi veterán, krónikus etilista, aki megélte már a poklok poklát, összes barátját elvesztette a csatákban, ennek terhét pedig a család összes tagjának viselnie kell.

Desmond egy jóérzésű, visszahúzódó srác, aki orvos akart lenni, ezt viszont családi helyzete nem tette számára lehetővé. Fiatalkori emlékei, élményei és a vallás hatására, és minden szülői visszatartás ellenére elhatározza a II. világháború idején, hogy csatlakozik a sereghez. A katonai kiképzés során Howell őrmester (Vince Vaughn) csapatának tagjaként hamar kiderül Desmond különös hozzáállása a háborúhoz: vallási és személyes megfontolásból nem hajlandó fegyverhez érni, mégis küzdeni akar a hazájáért. A csatákban felcserként akar szolgálni. Gyengébbek kedvéért (én is azt voltam), a felcser az úgynevezett „medic” a harctéren (gamerek előnyben). Tehát a felcser feladata a sebesültek szenvedéseinek, fájdalmainak csökkentése, és szükség esetén mihamarabb a katonaorvosok közelébe transzportálása a csatatérről. Rögös úton és a katonai közeg jelentős szociális stresszor hatásának ellenére Desmondnak mégis sikerül elérnie, hogy a kiképzést fegyver érintése nélkül elvégezhesse. Majd pedig kezdődik a végtelennek tűnő küzdelem Okinawa szigetén, Hacksaw Ridge-n a japánok ellen.


A történet persze nem ilyen egyszerű és nyilvánvaló.

A filmet szerelmi szál, illetve jelentős történelmi részletgazdagság  is övezi a hiperbrutál és naturalisztikus csatatéri jeleneteken, illetve a Desmond által kiosztott szubkután morfiumokon és plazmainfúziókon kívül. A világháborús csaták „hangulatát” tekintve a film tökéletes rendezés, szerintem azoknak is tetszeni fog, akik egyébként nem szeretik a háborús filmeket. Ha van rá lehetőség, mindenképpen a feliratos változatot érdemes megnézni, Garfield hangja egyedi és jól illik a betöltött szerepéhez.

Azért bizonyos dolgokon fennakadtam a moziszékben. Mivel amerikai rendezés, nem csodálkozom rajta, de mégis kicsit soknak éreztem a japán kegyetlenség prezentálását. Az a kevés CGI, ami benne volt, néha amatőrnek tűnt, a jó maszkolás és egyéb effektek mellett ez viszont eltörpült. A mostani filmek hosszúságának, tagoltságának pedig egyre komolyabb jelentősége van szerintem. Régen ugyanekkora sztorikat másfél órában, maximum 100 percben volt szokás elhelyezni, holott ma már szégyen, ha egy hollywoodi nagyprodukció nincs legalább 150 perces. Ez esetben a film közepét hosszúnak éreztem, a végét pedig nagyon gyorsan pörgőnek, ez kicsit elvett az élményből.

Összességében azonban azt mondom, mindenképpen megéri megnézni. Ami külön zamatot ad a produkciónak, az, hogy igaz történet alapján készült. Ezt a készítők sem hagyták szó (és kép) nélkül, igyekeztek külön dokumentumrészletekkel tisztelegni a film végén, ami kiválóan lezárja a történetet. Desmond Doss 75 sorstársa életét mentette meg fegyver nélkül a csatatéren, golyózápor és gránátrobbanások közepette. Egyike azon kevés embereknek, akiket az Amerikai Egyesült Államok Becsület Érdeméremével tüntettek ki.

Szöveg: Wittmann Dávid
A cikk nyomtatott változatban is megjelent 2016-ban a Szinapszis XIII. évfolyamának 5. számában.

Copyright 2016 SZINAPSZIS | Designed by Veethemes.com