A Hold önmagában is elég szuper

Talán jó ötletnek tűnhet, hogy megoszd a haverod „szuperhold” fényképét. Tán utána is olvasol. Még az is lehet, hogy a NASA honlapjára is eltévedsz. Sőt, akár két demó között ki is mentél, hogy megnézd. És amit láttál, elvette az eszed, fotóztál és posztoltál, mégsem érted, hogy hogy nem lettél vérfarkas, miért nem láttál táncoló koboldokat, csak egy egyszerű teleholdat. Persze lehet, hogy ez az első amit látsz, mivel szeptember óta nem mertél kimozdulni, és igen, valahogy nagyobb durranásra számítottál. Kezdjük hát a szuperholdátveréssel. Mondhatod, hogy nem kamu, de akkor garantáltan nem emberi a szemed...

Tisztázzunk pár dolgot: Richard Nelle asztrológus 1979-ben találta ki a szuperhold elnevezést. Még „nagyon tudományosan” definiálta is, hogy a Hold akkor szuper, ha teleholdkor vagy újholdkor az égi kísérőnk földközelben van (és semmi tudományos alapja nincs a mai napig).

Mivel a Hold ellipszis alakú pályán mozog, ezért van olyan pontja, ahol közelebb (perigeum), illetve távolabb (apogeum) helyezkedik el a Földtől, de ennek a csillagászok többnyire nem tulajdonítanak jelentőséget. Mivel a legtöbb Naprendszerben lévő égitest hasonló pályán mozog, létezhetne szupernap meg szupervénusz, meg szupermario.



Persze a fentebb említett csillagjós úgy gondolta, hogy ez nagy katasztrófák előrejelzője, 2011-ben meg is mondta, hogy jaj ne, megint szuperhold lesz és káosz (érdekesség, hogy kb. minden 14. telehold szuperholdnak számít, 1979 és 2011 között mégsem történt semmilyen katasztrófa, amit ez előrejelzett volna...). Persze ezt mondják az üstökösökre, bolygó-konstellációkra, napfogyatkozásra... Szóval mi nem okoz katasztrófát egy asztrológus szerint?

Mint amatőr csillagász, nem a perigeum vagy a Hold szupersége az ami a jelenségben zavar, hanem a pontatlan információ és a tudatlanság. Merthogy „1948 óta nem volt ekkora, és csak 2034-ben látod újra ekkorának”, meghogy „szabad szemmel ugyanakkorának fogod látni, mintha távcsövön keresztül néznéd a Holdat”, ami kizárt.

A szuperhold napján 356 509 km volt a Budapest-Hold távolság (12:20-kor, azaz fényes nappal); 1948-ban 356 462 km volt, 2034-ben pedig 356 445 km lesz. A csillagászatban még a legnagyobb Hold-Föld távolság (406 ezer km) is lepkefing (1,3 fénymásodperc), ezektől a minimális távolságváltozásoktól nem érdemes hanyatt esni. Ember legyen a talpán, aki szabad szemmel vagy spéci távcső nélkül meg tudja becsülni, hogy 50 ezer vagy pár száz kilométerrel van odébb a Hold. Mellesleg november 14-én este a Hold már távolabb volt tőlünk, mint délben, de azért fogjuk rá.

Állítólag ilyenkor fényesebbnek és nagyobbnak látjuk a Holdat, ám mivel az égen nincs viszonyítási alapunk, csak egy teleholdat látunk, ezért sem szeretik a csillagászok használni a szuperhold kifejezést. De bármilyen jelenségről legyen is szó, elismerem, hogy jót tesz az üzletnek, tömve vannak a csillagvizsgálók, még a NASA is kiszámolja, hogy mikor lesznek a „szuperhold” alkalmak: december 14. a következő alkalom, s október 16-án is volt egy szuper – ám a remek definíció szerint az újhold is idetartozik, ha közel van, szóval a NASA csak a felét számolja a valós értékeknek. Ha nem látni, az embereket nem érdekli.

Mitől volt most még szuperebb? Mert a novemberi elvileg a 21. század eddigi legközelebbi teleholdja. Ismétlem: eddigi, jön ez még közelebb is. Ennyi. Telehold, semmi más; nem kék hold, vérhold vagy a vadászok holdja.

Ennek ellenére rengeteg kép kering a neten teljes holdfogyatkozásról (mindegyik, ami vörös), melyek bizonyosan nem most és nem Európában készültek. Tavaly volt egyszerre szuper és vörös is a Hold, de mint már említettem: szabad szemmel ez nem nagy különbség (csak más a színe, a holdfogyatkozás miatt). Emellett több hatalmas Holdról készült képet láthattam hírportálokon, amin nem kevés photoshop segített kiszedni a tereptárgyakat, felhőket és akkorára nagyítani a Holdat, ami már valóban katasztrófához vezetne. Amolyan igazi Cunamis-Holddalütközős-Napbazuhanós katasztrófához. Amúgy az egész szuperholdnak nincs bizonyított hatása a Földre, csak a teljesen szokványos ár-apály jelenség.Ha tehát komolyan vesszük a szuperholdat, akkor bizony van mikrohold (apogeumhold) is. Értelemszerűen hasonló leírással: mikrohold az, amikor a a Hold földtávolban van, és telihold vagy újhold van. Valamiért ez nem örvend akkora szenzációnak, pedig ugyanolyan ritmikusan tér vissza, ugyanannyiszor.

Hát úgy tűnik, hogy a méret a lényeg… Illetve az időpont, ugyanis van egy optikai jelenség, amit lehet már tapasztaltatok: mikor a Hold (vagy más égitest) felkel a horizonton, nagyobbnak néz ki, mint amikor a zenitre (csúcsmagasságra) ér. Ezt holdillúziónak hívják, de nevezheted napillúziónak is, csak ne rohanj haza, hogy itt a világvége, mert felkelt a szupernap. Csak te keltél túl korán. Egy ilyen illúzió alatt a mikrohold is átlagosnak tűnhet.

Amikor azt mondom, hogy nincs viszonyítási alap az égen, komolyan mondom. Az épületek sem relevánsak, mindent, amit látsz jelentősen befolyásol a páratartalom, az időpont, a napszelek; s ha lelkesen választasz egy csillagot, garantálom, hogy másnap már nem ott lesz, ahol volt. Ha a Vénuszhoz igazítod a Hold méretét, elc$eszt#d, a Mars ránk se hederít.

Az űr különleges, úgy kell ránézned, hogy nincs két egyforma éjszaka. Mindegy mikor mész ki, perigeumkor vagy sem, garantáltan csodálatos látványban lesz részed. A Hold vizsgálata egyébként az egyik legkönnyebb művelet a csillagászatban, alighanem többet tudunk róla, mint bármely másik égitestről. Nincs saját fénye, mivel nem csillag, pusztán a Nap fényét veri vissza (ezért bizonyos fázisokban láthatod nappal is, mivel olyan helyzetbe kerül, ahonnan könnyen visszaveri a napsugarakat), és van egy igen ritka légköre, de ez nem védte meg a meteoridoktól. Felszínét kráterek tarkítják, melyeket az űrben keringő meteroidok becsapódásai alakítottak ki. Valószínűleg az Ősföld és Theia (egy feltételezett Mars méretű bolygócsíra) ütközéséből keletkezett.

Azóta a Hold egyfajta őrzőnk és kísérőnk lett. Bár negyedakkora, mint a mi bolygónk, rengeteg becsapódástól megvédett már minket. Minden vallásban van szerepe, s mivel a holdfázisok 29,5 naponta ismétlődnek (ennyi idő alatt kerüli meg a Hold a földet, tehát minden hónapban van egy földközeli- és távoli pontja), a női nemi ciklus hosszához hasonlít, ezért főként istennőkkel azonosították. Artemisz/Diana, Hekaté, Luna, Thot, Szeléné, Szarpáníta , Kojolsauki, Iah, Honszu és még rengetegen, sőt, némely mitológia holdfázisonként más istent rendel hozzá. Egyébként 8 holdfázis van; D alakú, amikor dagad, s hasonló fázisok a Holdról is megfigyelhetők a Föld esetében. Ha a csillagokat akarod vizsgálni, ajánlom az újhold idejét, ha a Holdra vagy kíváncsi, minél telibb, annál jobb, viszont a fényessége fárasztja a szemet, ezért ha tudod mely holdtengereket vagy -hegyeket akarod megkeresni, érdemes a kevéssé fényes „félholdakat” (mivel a pályája negyedénél jár, ezeket első és utolsó negyednek hívjuk) megvárni.

Hasonlóan a Marshoz, sok történet született a holdlakókról, néhány kevéssé földhözragadt ember a mai napig hisz bennük, hiába az 1969-es holdraszállás, aminek legalább egy híres idézetét mindenki tudja. S íme egy újabb idézet Buzz Aldrintól:

Mindenki, akit ismerek és szeretek 
ott hevert egy távoli és törékeny kék gömbön, 
amit körbevesz a sötétség.



Egy kisebb szószedet: 

Kék hold (két dolgot is jelenthet): egy hónapban két telehold esetén a másodikat nevezik így – ez a naptárunk és a holdnaptár eltérése miatt jöhet létre. A színe nem lesz kék, illetve csak vulkánkitörések vagy nagy erdőtüzek esetén, amikor hamu- és egyéb részecskék megtörik a felénk érkező fényt, de ez bármelyik holdfázisban megtörténhet.

Vérhold: többnyire a teljes holfogyatkozáskor keletkező vörös színűre festett holdat értik alatta. Ilyenkor a Föld eltakarja a Holdat a Nap elől, és az atmoszféránkban megtört sugarak vöröses/barnássárga árnyalatot adnak neki. Valószínűleg már láttátok, és sosem találnátok ki, ezt is ómenként tartják számon az asztrológusok. A jelenség lehet részleges is, amikor nem takarjuk ki teljesen a holdat. Viszonylag gyakori esemény, nappal is megtörténik, csak hát azt nem látjuk. Ilyenkor a Holdról nézve (teljes vagy részleges) napfogyatkozás van.

Vadászok holdja: az Alien vs. Predatorból :) amúgy az októberi teleholdat hívják így.
Meteorit: olyan űrbeli objektum (ez lehet űrszemét is), ami a légkörrel érintkezve nem semmisül meg.

Meteor: ugyanaz, csak a vele járó fényjelenséget hívjuk így, magyarul hullócsillag. Nem feltétlenül éri el a felszínt, mert útközben eléghet.

Bolida: meteor, ami extrém erős fényt ad, és a Föld légkörében vagy elég, vagy nem...

Meteorid: viszonylag kicsi (de nem kisbolygó méretű) szilárd test a Naprendszerünkben, ami akár meteoritként is viselkedhet, vagy csak elvan magában.


Szöveg: Zajkás Petra
A cikk nyomtatott változatban is megjelent 2016-ban a Szinapszis XIII. évfolyamának 4. számában.

Copyright 2016 SZINAPSZIS | Designed by Veethemes.com