Star Wars: The Hype Awakens

Adott egy franchise, amely becslések szerint eddigi története során megközelítőleg 30 milliárd dollárt hozott alkotóinak. Adott egy rajongói tábor, amely a végletekig is képes elmenni egy-egy vérre menő vitában, ha épp szeretett filmjeikről van szó. És adott egy folytatás, amely ismét lázba hozza a fél világot.

Természetesen nem másról van szó, mint korunk egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb), generációkon átívelő popkulturális jelenségéről; a Star Warsról. Lássuk be; olyan ugyan előfordulhat, hogy valaki egyetlen filmet sem látott a sorozatból, de hogy egyáltalán ne hallott volna róluk, az már elképzelhetetlen.



De kezdjük a legelején! Akik esetleg nem tudnák, a Star Wars kezdetei egészen a hetvenes évekig, az amerikai új hullám időszakába nyúlnak vissza, amikor is az európai filmgyártás előretörése miatt omladozó hollywoodi stúdiórendszer végső kétségbeesésében példátlan mód szabad kezet adott a fiatal rendezőknek az újabb sikerek reményében. Ez a folyamat olyan, ma már legendás személyiségek számára szolgált ugródeszkaként, mint Francis Ford Coppola, Brian De Palma, Steven Spielberg vagy épp Martin Scorsese, hogy csak egy párat említsek közülük. E díszes társaság tagja volt George Lucas is, aki 1973-ban az American Graffitivel robbant be a köztudatba, és a friss sikerrel a háta mögött még ugyanabban az évben neki is látott új, ambíciózus forgatókönyvének megírásához, amely a The Star Wars nevet viselte.

A történet nem volt más, mint egyfajta tisztelgés a 30-as évek népszerű Flash Gordon filmjei előtt, és mint olyan, nem is volt különösebben bonyolult. A kalandvágyó ifjú útra kél, mely során segítő társakra lel, megmenti a hercegnőt és legyőzi a gonoszt, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak. Vége. Ó, és persze, mindez sci-fi köntösben tálalva, grandiózus látványvilággal és akkoriban még sosem látott speciális effektusokkal. Ez utóbbiak igencsak nagy gyártási költségeket vetítettek előre, ami miatt nem is volt egyszerű az ötlettel való házalás a válságból még épphogy csak kilábaló stúdióknál, de végül a 20th Century Foxnál Alan Ladd Jr. fölismerte a filmben rejlő potenciált és zöld utat adott a projektnek. A film készítésének kalandos története egy külön cikket is megérdemelne, de legyen elég annyi, hogy nem volt egy „egyszerű szülés”. A csúszások, az utolsó pillanatban elkészülő speciális effektusok, a folyamatosan emelkedő költségek és a már-már katasztrofális vágómunkálatok mind-mind a film ellen szóltak. A stúdió vezetésénél többször is fölmerült az egész projekt törlésének gondolata, de mindezek ellenére 1977. május 25-én a film mégis napvilágot látott, a végeredményt pedig már mindannyian ismerhetjük. 

De mégis minek köszönhető, hogy egy film ekkora sikerre tehetett szert? Az Avatár nem is olyan régi, bevételi rekordokat döntögető példája alapján mondhatnánk, hogy mindössze az effektek vitték el a hátukon a filmet, de ez így önmagában nem fedné le teljesen a valóságot. A Csillagok háborújának egyik legnagyobb erőssége ugyanis, hogy egy mindenki által élvezhető, kalandos utazást nyújt a nézők számára egy varázslatos univerzumban, rengeteg apró részlettel és nem utolsósorban szerethető karakterekkel, akikkel könnyedén azonosulhatunk. Ezen egyszerűsége miatt pedig kiváltképp alkalmas arra, hogy sokak első meghatározó sci-fi élménye legyen, ami ha egyszer megragad, többé már nem enged el. Többek között ez a korai expozíció a Disney sikerének is a titka, ami miatt különösképp vicces, hogy a Lucasfilm megvásárlásával a kettő így egymásra talált. (Igen, fura humorom van.)

Ami pedig ezután következett, az tudatos franchise-építés magasiskolája. A minőségi folytatásokkal kellően elmélyítették a film univerzumát, majd a filmekből készült könyvekkel és játékfigurák dömpingjeivel még tovább fokozták a rajongók Star Wars iránti éhségét. Így, ami eredetileg csak egy moziélmény volt, szépen lassan saját iparággá nőtte ki magát. De nem is volt ezzel különösebb probléma, hisz mindez csak mellékes volt és az alapanyag színvonalát döntően nem befolyásolta… legalábbis egy ideig.

Itt jön képbe ugyanis a hírhedt előzménytrilógia, melynek alapvető hibája, hogy létrejöttét nem a történetmesélés és az alkotói szándék, hanem színtisztán a kereskedelmi célkitűzések motiválták. A korábbi anyagi sikereitől megszédült Lucas mindent ennek vetett alá, minek köszönhetően a végeredmény egy majdnem minden tekintetben felejthető, lélek nélküli produktum lett. Na, de nem akarok álszent és naiv lenni, és mielőtt még fáklyát ragadnék az előzménytrilógia máglyán való elégetéséhez, emlékeztetnék mindenkit, hogy az újabb folytatások elkészítése mögött is egyszerű üzleti érdekek húzódnak. Nincs mit tenni, ez Hollywood. A tervek szerint a franchise-t, a Marvel Filmuniverzumhoz hasonlóan építik tovább, (ami amúgy szintén Disney tulajdon), vagyis a klasszikus, számozott epizódok megjelenései között egyéb mellékszálaknak is külön filmeket szentelnek majd. Így az elkövetkező években biztosított a folyamatos pörgés a Star Wars háza táján, ami nem kis öröm a befektetők számára.



Szóval mit várhatunk Az ébredő Erőtől? 

A mélyen gyökeredző üzleti aspektus az előzménytrilógia ismeretében baljós árnyakat vethet a folytatásokra (pun intended), de azért van ok a bizakodásra is. Például, hogy George Lucas ezúttal egyáltalán nem volt részese a munkálatoknak. Ez már így önmagában is sokak számára jelenthet elég garanciát a minőségre, de szerencsére ez csupán egy a reménykeltő pozitívumok közül. Mert ott vannak elöljáró példának a Marvel-filmek is, amelyek bizonyítják, hogy a Disney képes kellő gondossággal kezelni a már nagy rajongótáborral rendelkező történeteit, mégpedig úgy, hogy  azok a nézők és kritikusok várakozásait egyaránt kielégítse. Aztán ott vannak az előzetesek. Alapszabály, hogy az előzetesek alapján sosem szabad messzemenő következtetéseket levonni, de egy dolog azért már így is elég jól látszik; a látványra egy rossz szavunk sem lehet. Búcsút inthetünk az indokolatlanul sokat használt és valószerűtlen green screen háttereknek, és végre ismét valós díszleteket láthatunk, igazi operatőri munkát igénylő fényképezéssel! Ha pedig vizuális effektek használatára is kerül sor, azok hűek maradnak az eredeti trilógia piszkos valóságához. Mert a valóság igenis piszkos. Az alkotói törekvés a jóra szemmel látható, és ennek köszönhetően Az ébredő Erő úgy néz ki, ahogy egy mozifilmnek ki kell néznie. Nyugodtan konstatálhatjuk, hogy e tekintetben J.J. Abrams és csapata valóban megdolgozott a fizetéséért. 

És itt vagyok bajban, mert ha most nem fogom vissza magamat és rajongásomat, akkor még hosszasan folytatnám az értekezést a szereplőkről, karakterekről, a történet lehetséges kimeneteleiről, a film várható fogadtatásáról és hatásairól és a további epizódokról és és és…. De inkább megkímélem mindettől a kedves Olvasót. Egy biztos: a Star Wars még jó ideig a popkultúra egy megdönthetetlen alappillére lesz, ha tetszik, ha nem. A gépezet beindult és többé már nincs megállás. Utolsó gondolatként még óva intenék minden rajongót, hogy túlzottan magas elvárásokkal tekintsen az új részek felé, de mindez hiábavaló lenne, mivel a hype (avagy médiafelhajtás) korántsem így működik. Tudom, mert magamon is tapasztalom. 
Hisz csalódások és fimtörténeti borzadályok ide vagy oda, én biztos ott leszek a moziban, és újfent naiv kisgyermek leszek, mikor meglátom a vásznon a ma már ikonikus sorokat:

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban... 

Szerkesztőségi zsongás

 Mit vártok a filmtől? mit gondoltok az azt övező felhajtásról?


Gyerekként nagy lázba hozott a franchise, ahogy korábban a szüleimet is. Nem olyan régen tudtam meg, hogy Édesanyám gyerekfejjel már akkoe gyűjtötte a Star Wars fotókártyákat, amikor a filmet még nem is látta. Szóval később a gyereknevelés tematikájába is belefért a Csillagok háborúja. Volt egy Jango Fett figurám, na, azért teljesen odavoltam. Marhára vigyáztam mindkét pisztolyára. Aztán mikor a moziban megölték Natalie Portmant, elengedtem az egészet. A folytatás családi program lesz, másért igazából nem is várom. (Fekete Aimie)

Sosem felejtem el, amikor az egyik Showder Klub részben Aranyosi besétált egy dalmata-mintás storm trooper sisakkal... Nos igen, valami hasonló volt az ember első gondolata, amikor meghallotta, hogy új rész születik, ráadásul Disney-köntösben. Aztán kijött az első trailer... És ahogy meghallottam a zenét, libabőrös lettem. :) A II-III. rész, illetve néhány filler-könyv integet a polcomról... illetve felsejlett a gyermekkor ködéből néhány jelmez és fénykarddá avanzsálódott seprűnyél, amivel a hugit kergettem végig az udvaron... szóval én abszolút várom! (Barbalics Viktória)


Egészen az első trailer óta nyugtatgatom magam, hogy túl sok a rajongó, és JJ nem engedheti meg maganák, hogy elrontsa. Az előzetesekben előre ellőtt snittek száma, illetve a nagy felhajtás maga közel biztosítja, hogy a filmet később megtekintő ember ne úszhassa meg a spoileráradatot. Természetesen nem vártam mást. (Kovács Ádám)


Nagyon várom. Minden új trailerrel egyre jobban. Már kicsi korom óta oda vagyok a Star Wars univerzumért (Darth Maul volt a szerelmem kislány koromban). Mikor megláttam, hogy az új filmben benne lesznek a régi szereplők, annyira boldog voltam. Harrison Ford láttán még fel is sikítottam. Na és az a kis droid... zseniális! Személy szerint nagyok az elvárásaim az új filmtől. Abban reménykedek, hogy az új trilógia után nem merik még több, hasonlóan alacsony színvonalú filmmel sokkolni a rajongókat. Attól viszont kicsit félek, hogy a Force Awakens után mi lesz, mert ha minden évben új filmeket csinálnak - ahogy azt mostanában pletykálják - akkor bizony a mennyiség könnyen a minőség rovására mehet. (Karkó Zsófia)


Szöveg: Reszkető Róbert

Copyright 2016 SZINAPSZIS | Designed by Veethemes.com