Capa In Color

Mivel a kollektív tudatban Robert Capa neve erősen egybeforrt a fekete-fehér fotózással, így elsőre tán sokak számára hathat meglepetésként, hogy a fotóriporternek a színes képek terén is sikerült legalább annyira maradandót alkotnia. Ezért is különösen érdekes a Capa Központ időszakos kiállítása, mely egy egészen új kontextusban tárja elénk Robert Capa ezen kevésbé ismert oldalának sokszínűségét. 

Node, hogy, ki is Robert Capa? Azt hiszem ez az a kérdés, ami nem sok magyarázatot igényel. A magyar származású (született: Friedmann Endre) háborús fotós ikonikus fekete-fehér képeivel nagy valószínűséggel már mindenki találkozhatott valamikor élete folyamán, legyen szó akár csak a spanyol polgárháború borzalmait megörökítő ‘A milicista haláláról’ vagy a D-napról készült képsorozatáról. Ő az, aki minden egyes esetben az életét kockáztatta a tökéletes fotó elkészítésének érdekében, hogy minél hitelesebben adhassa vissza a harci események atmoszféráját, fizikális valóját. Eme hitvallásának megfogalmazódása máig is agyonismételt mondata, miszerint;

“Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.”



De most nem a klasszikus fényképeiről lesz szó, hanem az igazi ritkaságnak számító színes képeiről. Ritkaságok, mert Capa idejében a színes fotózás még igencsak gyerekcipőben járt. Egyszerűbb és komplikáltabb rendszerek ugyan már a XIX. század közepétől is léteztek, de széleskörű fölhasználásuk még igen sok gyakorlati akadályba ütközött. Az igazi áttörést a technológiában végül az ún. Kodachrome negatívok 1935-ös megjelenése jelentette az ipar számára. Természetesen ahogy a legtöbb újítás esetén az lenni szokott, a szakma mesterei eleinte igencsak szkeptikusok voltak az új eljárással szemben. Többen úgy vélték, hogy a színek nem is igazán lényegesek a fotográfia számára, mivel azok csak elterelnék a figyelmet a kép fontos részleteiről. 

És valóban. A fekete-fehér képek esetén sokkal inkább előtérbe kerülnek a fényviszonyok, tónusok és felületek finomságai, mert a színek, mint képalkotási támpontok elhagyásával szemünkkel szabadon összpontosíthatunk ezen részletekre. Kiemelt jelentőségűvé válnak a fotós által alkalmazott kompozíciós eszközök, miáltal az alkotó a néző tekintetét vezetheti, irányíthatja. Ehhez tényleg szakértelem szükséges. A színes fotók mellett szól azonban, hogy plusz egy olyan változót jelent a kép esetében, ami számtalan lehetőséget rejt magában. Figyelemfelkeltő színek, színharmóniák és talán az egyik legfontosabb; a színek hangulatkeltő, pszichés hatásai. Ezeket a fogásokat ugyan már évszázadok óta alkalmazták más képzőművészeti ágakban, de hogy az akkor még csak saját identitását kereső fotózásban is sor kerüljön erre, az elsőre nem volt annyira magától értetődő. Nem is beszélve arról, hogy az új technika fényérzékenysége jóval elmaradt a fekete-fehér filmekétől és még drágább is volt azoknál. Végül, ha lassan is, de a színes fotózás fokozatosan egyre elterjedtebbé vált, mind a profik, mind az amatőrök között, azon egyszerű oknál fogva, hogy az emberek könnyebben tudtak azonosulni a valóságot, a színes megjelenésnek köszönhetően, jobban reprezentáló képekkel. 



Capa már a II. világháború alatt is kísérletezett a színes képkészítéssel, és a kétkedőkkel ellentétben hamar belátta, hogy csak úgy maradhat valaki releváns tényező a sajtófotózás területén, ha nem zárkózik el az új technika adta lehetőségektől. Nem csak a levegőbe beszélt. Visszaemlékezések szerint a II. világháborút követően, egészen élete végéig, minden riportjához két fényképezőgépet hordott magával; egy fekete-fehér, illetve egy színes negatívval rendelkezőt. A korszak technikai korlátjai miatt azonban színes képeinek csak egy kis része került végül nyomtatásba. 

Hogy Robert Capa igazi zseni volt, azt mi sem bizonyíthatná jobban, hogy a színes fotózás akkor még ismeretlen vizein is ennyire remekül megállta a helyét. De ezalatt még véletlenül sem csak és kizárólag a műszaki ismereteire kell gondolni. Az úgy önmagában nem elég. Képeit elnézve Capa valódi zsenialitása abban rejtőzött, hogy legalább annyira törődött alanyaival, mint a technika részleteivel, ha nem jobban. És ettől lesz valakiből igazán jó fotós.


“Capa, aki annyi energiát fordított önnön személyiségének kitalálására, mélységes, 
humánus részvétet érez minden emberi lény iránt, akit a valóság csapdába ejtett”
John Hershey 

Szöveg: Reszkető Róbert

Copyright 2016 SZINAPSZIS | Designed by Veethemes.com